A kérdés az, hogy az olajárak zuhanása meddig tartja alacsonyan az inflációs mutatókat idehaza és világszerte? A K&H Alapkezelő szakemberei erre keresték a választ, az eredmény pedig látványosan mutatja, hogy novembertől komoly felhajtóerőt jelent majd az olajár az inflációra.
Mivel a havi fő inflációs adat 12 hónapra tekint vissza, így a Brent kőolaj esetében is 12 havi árváltozást néztünk, amit a kék vonal mutat az alábbi ábrán. Látható, hogy a 25-50%-os zuhanás hosszú ideig fennállt, ami a jegybankároknak is komoly fejtörést okozott, mivel ekkora szembeszélben nehezen érik el az inflációs céljukat. A legfrissebb augusztusi adat már nagy ugrást mutat: az 50 dolláros olajár 20%-os növekedést jelent a tavaly ilyenkor 40 dolláros kőolaj árhoz képest.
2013 októberében került először 1% alá a magyar infláció, azóta már a 0% alatti számokhoz is hozzá szoktunk: 16 alkalommal volt a havi adat negatív tartományban. A defláció elsősorban az energia- és üzemanyagárak világpiaci zuhanásának és a hatósági ármeghatározásnak az eredménye.
Előretekintve két esettel számolt a K&H bank elemzője, az igazság várhatóan valahol a kettő között lesz. A világoskék vonal a „nem történik semmi izgalmas” a következő 12 hónapban (végig 50 dolláros kőolaj), a szürke vonal a „fokozatos emelkedés” (vagyis minden negyedévben 5 dolláros emelkedés, egészen 70-ig). Az eredmény elég látványosra sikeredett: novembertől több hónapon keresztül erősödő felfelé húzó erő az inflációra, amely a zöld pályán haladva még extrémebb és tartósan fenn is marad.
Tehát az infláció ennek megfelelően hamarosan vissza fog térni az 1-2%-os sávba (egyéb tényezők változatlanságát feltételezve), ami a jegybanki politikát és az egész kötvénypiacot is kihívás elé fogja állítani.
