Milyen a rossz tőzsdei befektetés?

Ben Carlson Befektetés józan ésszel című könyvében külön fejezetet szentel a befektetéseinket övező tévhiteknek, amiből minden befektető tanulhat.

A piaci tévhitek és a piac történelme című fejezetet Bob példájával kezdi, hogy bemutassa a világ legrosszabb piaci időzítőjét, melynek során főszereplőnk borzalmasan időzíti részvénypiaci vásárlásait.

Bob 1970-ben, 22 évesen kezdte pályafutását. Szorgalmasan rakta félre megtakarításait és konkrét tervet készített. Nyugdíjba vonulását megtervezendő, előre elhatározta, hogyan és mennyit fog élete során megtakarítani. Azt tervezte, hogy az 1970-es években évi 2000 dollárt rak félre, és minden évtizedben 2000 dollárral fejeli meg ezt az összeget, amíg 2013-ban, 65 évesen nyugdíjba nem vonul majd.

Kezdetben a bankszámláján rakta félre az évi 2000 dollárokat, mígnem 1972 végére összegyűlt 6000 dollárja, amit befektethetett. Befektetéseit tragikusan időzítette, röviden így foglalhatók össze:
1972 végén az összes megtakarított pénzét egy S&P 500 indexkövető alapba tette. A piac ezt követően, az 1973-74-es medvepiac időszakában közel 50 százalékot esett, vagyis Bob közvetlenül a piac összeomlása előtt, annak csúcsán fektette be megtakarítását. És bár a lehető legrosszabbkor vásárolt, volt valami, ami a segítségére sietett: ha egyszer megvette befektetési alapjait, soha többé nem adta el őket. Egy életen át tartotta őket, mert attól félt, hogy az eladási döntéseit is rosszul hozza meg.

Bob 1987 augusztusáig, egy újabb hatalmas bikapiac felfutásáig nem érzett késztetést arra, hogy ismét befektessen. Tizenöt évnyi spórolás után további 46 000 dollárnyi megtakarítása várta, hogy a piacon fialtassa. Ismét egy S&P 500 indexalapba fektetett be, és megint sikerült eltalálnia a piac egy újabb krach előtti csúcspontját. Ez alkalommal a részvények több mint 30 százalékot estek röviddel azután, hogy Bob megvette az indexalapot. Az időzítés nem kedvezett Bobnak, így ahogy korábban is tette, kitartott a megvásárolt indexalap mellett.

Az 1987-es krach után Bob sokáig nem érezte úgy, hogy itt az idő újabb megtakarításait is részvényekbe fektetni, mígnem 1999 végén, amikor a technológiai buborék igazán elszabadult, elérkezettnek látta az időt, hogy munkára fogja újabb 68 000 dollárnyi megtakarítását. Vásárlását ez alkalommal – 1999 decemberében – közvetlenül a 2002-ig tartó, 50 százalékot meghaladó esést hozó medvepiac beköszönte előttre sikerült időzítenie. Ez a vételi döntés újabb sebeket okozott számára, de elhatározta, hogy nyugdíjba vonulása előtt még egy nagyobb vásárlást fog megejteni.

Utolsó befektetésére 2007 októberében került sor, amikor az 1999-es vétele óta összegyűlt 64 000 dollárt fektette be. Borzalmasan időzített vételi döntéseinek sorát azzal koronázta meg, hogy közvetlenül az ingatlanpiaci buborékot követő több mint 50 százalékos összeomlás előtt sikerült bevásárolnia.

Összefoglalva: Bob borzasztóan időzítette piacra lépéseit, részvénypiaci vásárlásait közvetlenül a hatalmas összeomlásokat megelőző piaci csúcson hajtotta végre.

Bobnak nem sikerült ugyan jól időzítenie a vételeit, szerencsére azonban egyetlenegyszer sem szállt ki a piacról. Nem adta el részvényeit sem az 1973-74-es bikapiac után, sem az 1987-es fekete hétfőn, sem a technológiai lufi 2000-es kipukkadása után, sem a 2007-2009-es pénzügyi válság alatt. Soha egyetlen részvényétől sem vált meg. És akkor vajon hogyan teljesített?

Annak ellenére, hogy Bob minden alkalommal a piac legtetején vásárolt, 1,1 millió dollárral, milliomosként vonulhatott nyugdíjba. Joggal kérdezhetjük: hát ez meg hogyan lehetséges?

Először is Bob lelkiismeretes megtakarító volt, aki előre megtervezte, hogyan fogja pénzét félretenni. Soha nem ingott meg megtakarítási céljaiban, és idővel fokozatosan növelte az általa évente megtakarított összeg nagyságát. Másodsorban azáltal, hogy több mint 40 éves befektetési periódusa alatt soha nem szállt ki a piacról, hagyta, hogy befektetései az évtizedek során a kamatos kamat elvei alapján gyarapodjanak. Nagyon hosszú kifutást adott saját magának. Óriási pszichológiai teherrel kellett megbirkóznia – részben hatalmas veszteségei, részben pedig amiatt, hogy rendíthetetlenül kitartott hosszú távú gondolkodásmódja mellett -, de szeretném azt hinni, hogy Bobot az évek során nem igazán foglalkoztatták befektetési számlájának egyenlegközlői. Folytatta a megtakarítást, és leszegett fejjel ment előre.

Nyilvánvalóan nehéz elhinni, hogy Bobnak, ha valóban ennyire rosszul időzített a piacon, volt elég lelkiereje ahhoz, hogy tartani tudja részvényeit. A lényeg azonban az, hogy megfelelően hosszú befektetési időtáv mellett a kamatos kamat még a rossz döntéseket is helyrehozhatja.

Forrás: portfolio.hu

BankWeb kiegészítés:

Természetesen Bob példája csak egy tőzsdei befektetés illusztrálását szolgálja, de akkor is borzadva néztem, hogy minden pénzét egy helyre és termékbe rakta. :)

Ha Ön egy Befektetési portfólió összeállítását tervezi, akkor kérje ehhez a segítségünket.

dr.Tatár Attila
0620/462-8850
info@bankweb.hu

Minden vélemény számít!

Név *
Email *
Weboldal