Számtalan hazai kis- és közepes vállalkozás élén égető kérdéssé vált a generációváltás. Mivel sok esetben az utódlás nem megoldható, a vállalatok garmadával kerülhetnek eladósorba.
Fontos határkőhöz érkezett a kkv- szektor: a rendszerváltás környékén alapított vállalkozások vezetői nagy számban érkeznek a nyugdíjkor küszöbére. Sokuk már ötvenes éveik derekára érve feladná a naphosszat tartó vesződséget, de nem kis számban vannak olyanok, akik még 70 felett is kényszerűen a cégvezetői székhez láncolják magukat – mivel nincs kinek átadni az irányítást.
Statisztikák nem készültek arról, hogy hány kis-, és középvállalkozásnál nem megoldott a generációváltás, ugyanakkor a tanácsadás területén dolgozók tapasztalatai alapján a probléma a társaságok körülbelül 60 százalékát érintheti – becsülte lapunknak Menyhei Ákos, a Primus Trust Bizalmi Vagyonkezelő Zrt. igazgatósági tagja.
Ez persze nem reprezentatív adat. Ám figyelembe véve, hogy 2013-ban a kkv-szektor regisztrált cégeinek száma 551 ezer volt, amely az összes Magyarországon bejegyzett cég 99,9 százalékát tette ki, ha csak a vállalkozások 10 százalékánál nincs megoldva az utódlás, már akkor is hatalmas cégtömeggel állunk szemben.Ez a kérdéskör nem szektor specifikus, de az egyik leginkább „fertőzött terület” az agrárágazat – tapasztalja a szakember.
Nyugaton a helyzet más
A nyugat- európai országokban ugyancsak a gazdaság gerincét alkotják a kkv-k, ám ott a családi vállalkozások rendszerint több nemzedéket felölelő múlttal rendelkeznek. Nyugatabbra már az ötödik generációváltás megy végbe, a cégutódlásnak pedig megvan a kialakult metódusa. Ehhez képest idehaza a nyugdíjkor közelében lévő vállalatvezetők felkészületlenül szembesülnek ezzel a problémakörrel.
A cégátadás nehézségeinek számos vetülete van, s ennek csak az egyik oldala a népességfogyás, illetve a fiatalok kivándorlása. A tanácsadók szerint ugyancsak tetten érhető a generációs szakadék: az új vezetői nemzedék kevés motivációt érez arra, hogy egy kicsi, hagyományos szisztémájú cégnél legyen röghöz kötve. Egy fiatal menedzser szemszögéből sokkal trendibbnek tűnik egy multicég londoni felhőkarcolójában dolgozni, mint egy Zala megyei lemezmegmunkáló üzem élén fáradozni napi 12 órát – példálózott Simonyi Tamás, a KPMG Corporate Finance közép-kelet-európai regionális vezetője.
Gyakori jelenség, hogy nincs olyan kompetens személy, aki válthatná a cégvezetőt – ez főként akkor kezelhető nehezen, amikor különleges szaktudásra és tapasztalatokra van szükség. Egy speciális környezetvédelmi technológiát, javarészt exportra szállító cég fejének még külső menedzsmentet sem könnyű találni, mert kevés a szakember – említett példát Horgos Lénárd, az M27 ABSOLVO magyarországi irodájának partnere.
A harmadik fő nehézség, hogy a hazai cégszerkezet kitermelte a „one man show” és a „kulcsember” néven emlegetett jelenségeket. Magyarán: a kkv-knál gyakori, hogy minden döntési és kapcsolati szál az egyszemélyi tulajdonosnál, esetleg egy maroknyi csoportnál fut össze, távozásuk esetén pedig akár az ügyfelek is elhagyhatják a céget. Így még ha hajlana is egy utód a cég átvételére, távolról sem biztos, hogy a középvezetők vagy a piac elfogadják a személyét.
Nem lehet a céget eladni
Az A-terv persze mindig az, hogy a cégvezetőt az utóda váltsa a vezetői székben. Ha az átadásra nincs mód – és ez a gyakoribb eset -, akkor jöhet a társaság értékesítése, azonban az körvonalazódik, hogy kevés lesz a tényleges cégeladás.
A következő években számtalan hazai kkv kerül piacra. Mivel 2-3 év múlva ezzel párhuzamosan a Jeremie kockázati tőkealapok is értékesíteni akarják a részesedéseiket a portfólió cégekben, a túlkínálat miatt az árak a mélybe zuhanhatnak – vázolta Horgos. Az eladási trend pedig már megkezdődött. Úgy látja, bár vevők ugyan lennének – felmérések szerint a nagyvállalatok 40-50 százaléka tervez akvizíciókat a közeljövőben – a piacra kerülő vállalatok többsége kevéssé vonzó a vevőknek.
Már most sok céget próbálnak meg eladni, az értékesítések csupán harmada sikeres – mondta Simonyi. A szakmai és pénzügyi befektetők ugyanis nem materiális javakat, hanem jövedelemtermelő képességet, piacot akarnak vásárolni. A fő szempont, hogy milyenek az eladósorba került társaság ügyfelei, ha itt nincs elegendő potenciál, akkor a befektető csak szemezgethet: például csak a céges csapatot vagy az adatbázist viheti el.
A szabálytalan működés átka
A kkv-k értékelésénél kritikus kérdéskör a szabályos, transzparens működés – márpedig a legtöbb hiányosság épp itt mutatkozik. A leggyakoribb probléma a bejelentett jövedelmekkel való ravaszkodás. A bérköltséget nézve a bérjövedelmet idehaza munkavállalónként 54-56 százalékos állami elvonás terheli, így a vállalkozások nagyobbik része inkább zsebbe is fizet. A csalás beépül a termékek és szolgáltatások árszínvonalába is, mert a zsebbe fizetés miatt a teljes költség nem vagy csak nehezen látható.
A másik problémakör a rekordmagas áfa, amely egyrészt csalásra, másrészt pedig számla nélküli fizetésre ösztönöz. Sajnos a jelenlegi szabályozás nem biztosít kiutat ebből az ördögi körből – fejtegette Menyhei.
A hazai kkv-k számottevő részének ugyanis van takargatnivalója. Az adómorál pedig nem az egyetlen gyenge pont, a sikkasztástól kezdve az ügyviteli és a kimutatás manipulációig a legkülönfélébb, gyakran hajmeresztő trükközési módokig terjedtek el – értékelt Simonyi.
Nem szeretik a tanácsadókat
A kkv-k 95 százaléka hallani sem akar arról, hogy átvilágítást rendeljen egy tanácsadócégtől, ugyanis rendszerint sokallja a mintegy 10 millió forintot felemésztő pluszkiadást – mondta Simonyi Tamás. Ám a potenciális vevők amúgy is kérni fogják az önvizsgálatot, így a cégek csak saját értéküket tudnák növelni, amennyiben elébe mennének a szándékoknak. (A vevők nagyobb vesztenivalót éreznek az eladóknál)
Az eladósorba kerülő kkv-k kisebb része fordulhat majd külső tanácsadóhoz, annak ellenére, hogy a sikeres dealhez már a cégeladási hullám fölcsapása előtt fontos megjelenni a piacon – figyelmeztetett Horgos. A felkészülési folyamat ugyanis hosszú – s nem csak a kifehérítéshez és a tárgyalásokhoz szükséges szakértelem, de a megfelelő vevő beazonosítása is nehézséget okoz.
A cégvezetők többsége azonban továbbra is úgy gondolja, hogy egyedül is boldogul.
Ráadásul a tanácsadás önmagában nem szül csodákat. A vállalkozásokat ugyanis két csoportra lehet osztani: egy részük kisebb módosításokkal, a jogi háttér és az adminisztráció rendezésével akvizícióra alkalmassá tehető. Másik részük azonban vagy méreténél vagy a tulajdonos habitusánál fogva teljesen alkalmatlan arra, hogy felvásárolják.
A bizonytalan hazai gazdasági és jogi környezet miatt ráadásul kockázati felárat kérnek, amely felnyomja a hozamelvárásokat. Ezt a szintet pedig csak kevés hazai kkv képes produkálni.
E folyamatok koncentrációt és egyben piactisztulást is hoznak. A kevésbé értékes cégek tömeges eltűnése a GDP-re nem fog különösebben hatni, ám hogy milyen humán vagy szociális problémákat okoz majd a jelenség, azt még nem lehet felbecsülni.
Forrás: napi.hu
